OFF

9 Oct

Mint minden egyes napnak, a mainak is megvoltak a maga előnyei és hátrányai. Kezdjük rögtön a 2. órával, ami kapásbólkémia volt, amivel hiába akarok majd tovább menni, egyszerűen képtelen vagyok megszeretni. Olyan dolgozatot írtunk ma, hogy rálestem az elsőfeladatra, és így kapásból hangosan: Hát ez meg mi a pokolgeci?! Aztán persze kicsit tanulányoztam, és sikerült megoldani, de csak reménykedni tudok. Aztán folytatódott a nap, majd elérkeztem ahhoz a részhez, amikor végre indulhattam a városi Újonc Bajnokságra. Nálam ez a verseny súlylökésből, 1500 méteres síkfutásból, valamint magasugrásból állt. Mindegyiket imádom csinálni, és valljuk meg, elég jó is vagyok bennük. Persze azért törekedjünk a  szerénységre! Bár ez amai verseny valahogy nem úgy ment mint a tavaly atlétikák. A kettőkor kezdődő magasamban 3. helyezést értem el. Miután kiestem, rohanhattam a súlyhoz,  ert 20 perc különbség volt a két szám kezdete közt. Ott kilöktem magamból mindent, aztán ránéztem az órára és láttam, hogy az idő nagyon szalad. 2 kerek percem volt a síkfutás rajtjáig, amit káromra hamarabb kezdtek el, ígynem volt időm bemelegíteni, se taktikai megbeszélésre a tanárnőmmel, úgyhogy csak fejest ugrottam az ismeretlenbe. Az első körben semmi gond nem volt, én voltam  a seregfelvezető 🙂 De amint leelőzött egy Hermanos csaj, már éreztem a jobb Achilles-emben az erős fájdalmat.

Másodikként értem be a célba, de amint végeztem, hívtak is a súlylökés döntöjébe. Nem értem mire rendeznek döntőt, amikor egyszerűen csak díjaznák az I-III-at. Miutánlátták, hogy csak bicegni tudok, mondták hogy nem muszáj löknöm, de én leszartam, mert hallottama mérősbácsitól egy igen bölcs mondást, ami így hangzott: “Gyerünk kislány, ez itt a végső menet! Itt dől el minden. A döntősök mostmár az éremért küzdenek. Te eldöntheted, hogy érmezett szeretnél-e lenni, vagy megelékszel-e egy kis csonkkal!” Úgy voltam vele, hogy nem tudtam mi az a csonk, tehát éremért kellett küzdenem, hogy tudjam, mi jut majd nekem. Nem tudom hogy, de összehoztam egy 9,06-ot, amivel a 3. helyre sikerült bejönnöm. Végül is büszke vagyok magamra. Eltekintve persze az iszonyúan fájó húzódásról. Remélem szombatig azért helyre jön, és részt tudok venni az országos duatlonon.

Azért volt ma ennél jobb is. Anyáékkal vásárolni mentünk, és kiszúrtam magamnak egy nagyon jó futócipőt 18ezer forintért. Nike In Season. Az fogott meg abban acipőben, hogy a talpa belülről ilyen zselés volt, és ahogy beleléptem, az felvette a lábamalakját, és olyan volt, mintha valami sűrű vízben járnék. Sajnos futni nem nagyon tudtam benne, mert hát a lábam:S

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: