Felkészülés

14 Jan

Mi, jezsuok a félév végét nem csak hiper-szuper jegyekkel ünnepeljük, hanem mi diákok egy egész hosszú hétvégével, hétfői bezárással. Mivel a tanároknak konferencia van, mi azt az ötletet kaptuk, hogy itthon unatkozhatunk, míga  többiek az iskolapasok között szopnak. Mondjuk én konkrétan nem unatkozok, mert nemrég értem haza egy igen megterehelő futásból, amit egészen a Szentpéteri kapuig csináltam itthonról, a tűzoltóságtól. Igazából nem volt célom, hogy merre menjek, egyszerűen csak csináltam. Aztán miközbe futottam azon gondolkoztam, hogy csak nem futhatok ki a világból, így arra jutottam, hogy addig nem állok meg, amíg a havazás el nem akad. Nos amíg futottam kicsit kétségbe voltam esve, hogy nemhogy elállna, de még jobban esik. Így aztán 20 perc előre futás után inkább visszafordulta, és így durván 40 perc alatt értem haza. Szépen lenyújtottam úgy ahogyan azt kell, aztán zuhanyzás, és most itt írok. NA de nem ezt  akis futást szándékoztam csak megemlíteni ebbe a postba. Hanem ennek a futásnak a miértjét. Ugyanis zirka két hét múlva (jan. 26.-jan. 31.) megkezdődik az áhítottan várt futótábor. Nekem ez az év csúcspontja, mivel ez a legjobb tábor mind három közül, amikben részt veszek, mindig jó a hangulat és persze imádok futni.

Ebbena táborban eddig kétszer voltam, ez lesz a harmadik. Viszont az első alkalom különösen fontos volt nekem, mondhatni ott volt életem sorsdöntő fordulata. Azon a szent helyen 2011 februárjában döntöttem el Bánkúton, hogy én igenis edzeni jöttem ide, nem csak úgy sétálgatni és narancsot enni futás közben. Mert bizony az első futásomon ezt csináltam,l és egy laza 7-8 km-es kezdő futást kb. két óra alatt csináltam meg. Ilyenkor Sanyi bácsi, az edzőnk annyira lebaszott, hogy nem mertem aznap este lemenni vacsorázni. Onnantól kezdve úgy megbasztam minden futást, persze az edzőm nagy meglepetésére. Onanntól kezdve szerencsére csak megdícsérni lehetett, és azóta is folyamatosan ott vagyok az edzéseken amikor csak tehetem, és ami még fonotosabb, ott vagyok minden egyes edzőtáborban is, amit az egyesület szervez. Ez télen mostanában Bükkszentkereszten van, tavasszal meg nyáron pedig Tiszafüreden. Nos idén Bükkszenten valami iró jóra számítok, valami hatalmas buliszerűségre, amit majd a barátaim produkálnak, mint eddig minden táborban. Erre a futótáborra készülök rendíthetetlenül minden edzésen és önálló futásaimmal.

Igazából mára azt terveztem, hogy kicsit bevezetlek titeket a téli futótáborunk rejtelmeibe: Az összes közül ez a kedvencem. Több okból kifolyólag, példaául azért, mert ilyenkor nincs dögmeleg, mint nyáron, viszont még a tavaszitól is jobb, mert az ilyen átmeneti időjárásos esős, felhős időt még kevésbé szeretem. A hideget pont nekem találták ki. Egyzserűen remek érzés úgy visszamennia  házból a mínusz fokokból, hulla fáradtan, hogy benn meleg vár rám, végre vége az egyik edzésnek, lepihenhetek. Nos mondjuk van amikor tényleg pihenünk, vagy vmi hatalmas baromságokat csinálunk, illetve arra készülünk. Nap két edzésünk vagy, mint az összes többiben is, de ezek mégis sokkal másabbak. Amit a nyári és tavaszi evezős táborokban utálok, az az hogy rengeteg időt vesz el az, amíg az edzéshez végre hozzáláthatunk, illetve visszérünk. Télen viszont nincs olyan, hogy a szálláson vagy fél órát kell igénybe vennünk addig, amíg rendesen felkapjuk magunkra azt a cuccot, amiben kinn a Tiszán kajakozni fogunk, naptejezés, polifom papucs meg minden szar kicipelése a kikötőig. Bizony, mivel a szállásunkról ki kell futni ami szintén vagy 20 perc, majd ki kell evezni a soha véget nem érő csatornákon meg vissza. Ez annyira unalmas, hogy az valam katasztrófa. Futásnál meg csak felsp pulcsi sapka sál cipő, és már indulhatunk is, és általában nem is futunk olyan 2 órán keresztül, mint ameddig evezünk, és háztól házig megy a dolog, tehát egy óra futás után már vissza is értünk. Egy szó mint száz, sokkal többa  szabadidő, amit minden mással eltölthetünk.

Viszont lehet hogy nem edzünk annyit, de azokat nagyon durván. van hogy egy edzésen több mint 15 km-t futunk, nagyon meredek hegyen felfele illetve lefele. Ilyenkor szeretem megcsillogtatni a futótudásom, és a jobbakkal futni, amit általában megszívok, mert amiket szoktak csinálni az emberfeletti. Aki ismeri a  környéket az tudja, hogy a Bükkszent-Lillafüred táv azért annyira nem jó, hogy sokat lehessen beszélni róla. És persze az meg a másik, hogy nagy kiváltság, hogy egy nemrég múlt 15 éves lány képes lépést tartani a 16-17 éves fiúkkal. Bár nagyba  mondják mindig hogy milyen helytelen a  futótechnikám, dehát nálam ez egy fasza sajátos technika.Szerecsnére amúgy elég sokat futunk, van, amikor egy 6 napos tábor alatt megfutjuk a 100 km-es távot, sőt, a Bánkúti táboromban azt hiszem 120  kilóméter körül végeztünk. Egy a sok közül dolgo amit szeretk a téli edzőtáborban, hogy rohadt sokat lehet alatta fogyni, illetve csinosodni. Idén is amellett hogy saját magam kardios fejlesztése miatt menjek, azért is részt veszek majd rajta, hogy megszabaduljak pár fölösleges kilótól ( na jó inkább dekától) amit a karácsonyi kajákból felszedtem. Ha már lemegyek 60 alá, akkor én leszeka  legnagyobb császár a világon! Most amúgy 61 körül vagyok, szóval hajrá én! Benyomok pár képet, amivell illusztrálni tudom a helyeket, amerre futni szoktunk. Image

A tavalyi edzőtábor nekem teljesen más megvilágítást adott nekem Bükkszentről, aminek eddig csak néhány részletét tudtam eddig megcsodálni. Hála a sokszínű futásnak sokféle helyeken, ma már minden részét felismerem!ImageImageImage

with love,

anna:)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: